Légy tiszta, mint a hó és forró mint a tűz, Mint Vénusz lángoló és mint Diána szűz; Erős, miként a szirt, mint a galamb, szelíd; Tudj és szeress és csak a szeretetbe higgy;
Csapongj s figyelj, légy óvatos, mégis merész, Hitednek szárnyait kormányzza kétkedés, S fakadjon eszményhitből minden kételyed, Csalódás edzze, erősítse hitedet;
Vidám, mint a pacsirta, szorgos, mint a méh, Szárnyad pillangóé, de szemed a sasé, Napod unalmait izzítsa képzelet; A földön járj, s az égbe ringasd fejedet;
Gyanakvó légy a rossz, bizalmas jó iránt, Szív tengerén hajózz, de szabjon ész irányt; Hajtóerőd az érzelem s kormányosod A messzelátó, mindig éber öntudat;
Csak boldogítni és ne boldogulni vágyj, És boldogságod lészen épp e tiszta vágy; Áldozd fel önmagad, önzetlen-nemesen, S kikért föláldozád, úr léssz a szíveken,
Úrnője léssz, kinek tekintetét leséd, Lényed kiterjed, fényét messze hintve szét, Egyéniséged megtagadva nemesül, Körötted minden fölragyog s meglelkesül:
A szeretet hatalma áldott és szelíd, Eltörli a világnak minden bűneit; Szeresd a hont! - De hisz ezt mondanom se kell! - Fokozd hát e szerelmet még magasbra fel!
Szeresd atyánkat és minket, testvéridet, Szivünkbe önts reményt, gyulassz magas hitet: Szeresd az embert! És csupán embert keress! Az örök emberi lehet csupán nemes;
Szeresd a költőt! Ne tégy, mint a többiek, Ne legyen a szived olyan sivár, rideg; Szavában új, dicsőbb világot kelni láss: A költészet vallás s a költő Messiás!
S ha mindezt megtevéd, ne félj te semmitől, Ragyogva élsz tovább, bár minden összedől, A nő tebenned Ideállá magasul, Halandó volt előbb, most halhatatlanul!
Cookies on Poetry Cove