Lelkemből zengem ezt a dalt,
Hogy minden lelket hasson át!
Megjósolom a diadalt,
Az igazság diadalát!
Lelkemből szültem ezt a szót,
Az örök szót, az új igét:
Bennem lehelnek milliók,
Én vagyok az emberiség!
Szavamtól ittas lett a menny,
Maga a nap szebben ragyog:
Arcom sugárzik mindenen,
Minden parányban én vagyok.
Utánam zengi tér, idő
A szabad szót, a szép igét:
Magasra emelem dicső
Zászlódat, szent Egyéniség!
Magasból zengem ezt a dalt,
És messze száll az égi szó:
A szám nem ül több diadalt,
Egy többet ér, mint millió!
S a mélységekből visszazúg
Az íge, mely magasba csap:
Csak szolgaszív lehet hazug,
Szabadot ölel a szabad.
És megdobbant az anyaföld
A büszke szóra, hogy: vagyok!
Minden nagy szívnek vágya tölt,
Mert boldogok a szabadok.
Ó, boldog én, hogy láthatom
Az ígéret gyönyörhonát!
Hogy adva lőn kimondanom,
Mit szemem túl csodálva lát!
Az élet telje, dús özönje
Ömlik belőlem és belém,
Feledve köznap gondja, könnye:
Megteltem az Istennel én!