Vezess, vezess,
Te drága Nemtő,
A dús, a zengő
Világon át!
Ó, tárd ki nékem,
Mi dúl a mélyben,
S a fény honát!
Emelj, emelj,
Te büszke Lélek,
A szenvedélyek,
A vér fölé!
Mindent ragyogj át,
És fűzz borostyánt
E fő köré!
Ragadj, ragadj,
Királyi Szellem!
A Végzet ellen
Tusázni kéj!
Nehéz a pálya,
Könnyű a gálya,
Magas a cél.
Szeress, szeress!
Így szólt a Nemtő.
Szeretve, költő,
És áldva léssz!
Szárítsd a könnyet,
Emeld, ki görnyed,
Légy tettre kész!
Zengj, énekelj!
Így szólt a Lélek.
A szenvedélyek
Nem győznek így.
Hatolj a szívbe,
Önts vért a színbe
És lelkesíts!
Fürödj, fürödj,
Így szólt a Szellem,
A végtelenben!
Dicső a cél.
Teremtve, hatva
Az Eszmenapba
Repülni kéj!