JELENÉSEK

Valami titkos isteni szellem Jár a világon, a lelkeken át, Lobog a légben, izzik az égben, Kapja meg az élők tünde sokát.

Méla gyönyörtől reszket a nyárfa, Tiszta szerelmet suttog a hárs, Mélytüzü rózsák kéjbe lihegnek, Boldogan érint társat a társ.

Valami csodás szellemi élet Szór a világra délszaki fényt, Küld a szemekbe mennyei látást, Önt a szivekbe isteni kéjt.

Mámoros élvet lehel a jázmin, Enyhe örömre csobban az ér, Égi nagy üdvöt zeng a pacsirta, Hév gyönyörökre pezsdül a vér.

Valami bűvös, végtelen érzés Visz, ragad el ma mindeneket, Végtelen eszmék végtelen üdve Hajtja magasba a szellemeket.

Balzsamözönben úsznak a völgyek, Színpazar álmot él a mező, Magas örömre gyúlnak az ormok, Büszke hitet hajt büszke tető.

Mily csodafény ez! Milyen igézet! Áttörök én még sűrü falán; Iszonyu kéj lesz belemerülnöm: Hátha kipattan az ősi talány?

Hova emeltek, hova ragadtok Szertelen, édes, boldog erők? Hátha e körben, tiszta tükörben Megnyilik Isten az ember előtt?

Hátha ez érzés már a megértés? És az igazság nyitja a szív? Itt, ahol lelket iszik a lélek, Maga is Isten az isteni mív.

Nem örök-e, nem Isten-e minden, Min az örök-szép bélyege van? Sarjiban újra zsendül az ősfa, S minden előd él fiaiban.

Beragyog itt mindent az örök nap; Boldog, aki őbenne hiszen! Érez a fűszál, gondol a kőszirt, Lát az azúrkék, isteni szem.

Gondolat ontja szerte világát, Eszmegyönyör szül életözönt. Szellem az Isten, lélek a törvény, Mely a szivekbe lánghevet önt.

Az, ami lelket lehel a kőbe, Hímzi a rétek pompamezét, Szövi a lombok mesteri sátrát, Emeli bércek büszke fejét.

Ó, ez a látszat már maga lényeg; Kérded örökre s örökre felel. Ronts neki bátran s nézd az egészet! Nyitva előtted az isteni telj.

Szellem az ősnap, lélek e minden És az egészben lüktet az ész: Míglen a sárban kotor a gyáva, Látja, köszönti őt a merész.

Íme, rajongva köszöntelek Isten, Öntelen omló végtelen ár, Mindenek atyja, mindenek anyja, Életet ontó tiszta sugár.

Teste az észnek, lelke a szónak, Lelkeket oldó szent szerelem, Ki vagy az égben, ki vagy a szívben, Téged imád itt minden elem!

Ő az örök fény, ő az örök nap; Boldog, aki őbenne hiszen! Nyitva az ég - és íme szivembe Néz az azúrkék, isteni szem!