HURRÁ!

Legyen a rang, a hír tiétek, Én nem cserélek senkivel. Szent a homály, amelyben élek, Ahol megállok, szent a hely.

Beh jó, hogy én alant maradtam, S fölszínen úsznak a gazok; Megzendül egy világ alattam: Hurrá! Én semmi sem vagyok!

Szivembül a bálványt kitéptem, S most én vagyok magamon úr; Magammal örök frigyre léptem Széjjelszakíthatatlanúl.

Ez oszthatatlan dús magányban Lelkem mint önvilág ragyog, Ó, mily gyönyör! Nincs semmi vágyam. Hurrá! Én semmi sem vagyok!

Legyen a hatalom a bűné, Dőzsöljön szennyben a világ! Lobogva válok égi tűzzé, Mi bennem ég, nem földi láng.

Gúnyoljanak a föld királyi, Hogy engem minden elhagyott, Büszkén fogok elébök állni: Hurrá! Én semmi sem vagyok!

Megzendül a világ köröttem, Az új, az ősi, isteni; És végtelen, dicső körökben Hallom a mennyet zengeni.

Hallom a csillagok zenéjét, Az égi dallam megcsapott, Szivembe Olimp hinti kéjét: Hurrá! Mert semmi sem vagyok.

S fölkél a boldog nap szivemben, És az örök hajnal hasad; Lebegni, tűnni, szállni bennem Látok csodás, szent árnyakat,

Látom a szellemek világát, Látom a fényt, az ősnapot, Szivembe Olimp hinti lángját: Hurrá! Mert semmi sem vagyok!

Legyen a kincs, a trón tiétek, Én nem cserélek senkivel. Szent a homály, amelyben élek, Ahol megállok, szent a hely.

A gyönyöröknek óceánja - Ugy érzem - rajtam átcsapott, Ugy érzem, szellemek királya, Hurrá! Hogy minden én vagyok!