Mit jajgassak, keseregjek?
Gyáva szív, mely élni reszket.
Kicsi lélek fél a léttől,
Gyönge gyermek a sötéttől.
Gyáva szív és törpe szellem
Boncolgasson, érzelegjen!
Oldott szárnyam büszke röptét
Nem zavarja a göröngylét.
Mit nekem a szűk fogalom!
Végtelen nagy gondolatom:
Mit a részlet! Itt az egység!
Üdv e látszat, szent részegség.
Mit a részlet! Itt a minden.
Örök ifjan él e szívben.
Nem vagyok már puszta részed:
Ó, mert látlak, nagy Természet!
Én belőled s te belőlem
Áradunk szét az időben.
Szívem a gyönyörtől részeg:
Mert belátom az egészet.
Létrejött a bűvös egység:
Érezlek már, szent Mindenség!
Bennem élsz te s én tebenned:
Én vagyok a vég s a kezdet.
Ó, e látszat a valóság!
Eónok a röpke órák,
Eszmék soka kél a napból,
És napok a gondolatból.
Ó, e magas, bűvös egység
Alkotja a dolgok rendjét!
A csillagok szétomolnak
És egy szívben összefolynak.
Egyesülnek mind a szívben,
A szívekben él az Isten,
És ha álmot lát a lélek,
Ez az álom örök élet!
Üdvözítő Végtelenség,
Hadd ömöljem hát benned szét!
Lényem forrjon véled eggyé,
Legyek én is Végtelenné!