E könyvet egy kedves poéta írta,
Dala oly édes egyszerű;
Nem csalogány, de vídám kis pacsirta,
Villáma nincs, de szíve hű.
A világgal mit sem törődve súgja
Hű kedvesének szép nevét.
Az üdvösség galambja búgva
Elmond egy-egy tündérregét.
Szemébül az öröm könyűi folynak,
Szivében illat, napsugár.
Himbálja kettejök egy pici csolnak,
Fejök felett dalos madár.
Ők egy mesés, boldog sziget lakói,
Hol nincsenek zord fellegek,
Enyhhel kinálnak árnyékos buvói,
Hit festi kékre az eget.
Oly régi játék e szerelmi kettős!
Lepét üző víg gyermekek...
Mégis örökre szép, örökre tetszős,
Annak, ki egyszer szeretett.