De ti, élősdi, csalfa nép,
Csak hagyjatok, ha nem szerettek!
Magányos mind, mi nagy, mi szép;
Magába csak a gyáva reszket.
Álmodva, küzdve és csapongva
Magán, de úr vagyok honomba!
Villám lován minek a kantár?
Dicsőbb, ha szabadon rohan:
Minél magányosabbnak, annál
Nagyobbnak érzem önmagam.