Mi forr, mi nyüzsg e csontodúban?
Titánok harca? Méheraj?
Egyszer mint a szférák zenéje,
Máskor vad lárma, dőre zaj.
Vonagló kéjek gyötredelme,
Szentelt örömre gyúlt panasz,
Kéjelgő fájdalmak szerelme,
Télhóba átcsapó tavasz,
Mustármagon világok arca,
Az istenarcon hervadás,
Kénkőfüstálom rózsaágyon,
Csók mérge, édes sebmarás,
Haláli vágy az élet ormán,
Diadalüdv a bú szakán...
Mind egyesűl és egybeforrván
Összhang lesz, édes hangarány.