Mosolygott rám sok szép leányajk, Szeretkezém sok szép leánnyal, Élvet kinált a lomb, a rózsa, Sok titkos-édes pásztoróra.
Pazar fényt szórt reám az égbolt, A mindenség ködfátyolkép volt, Ezüst folyam, arany virágok, Lábom mesés kincsekre hágott.
Ittam a kéjek poharából, Ittas valék az ifjuságtól: De ím a serleg inog, lendül, Reszketve ejtém el kezembül.
Pezsgő gyönyörre jött a bánat, Mely maga ellen törve támad; S én élvunottan, kéjgyötörten A habzó kelyhet összetörtem.
Majd új gyönyör ragadt el engem, S az életet kockára tettem. Perdült a köb, baljós a száma, Búkedv köszönte vak nyomába.
Ó, én botor, osztályi részem Eladtam csengő álompénzen! Árnyképeimnek csábölébe: Dobáltam mindent lázban égve!
De vége, vége! Már nem vágyom Pihenni púha rózsaágyon; A rózsaláncot is letéptem, Nem sorvadok már szolga-kéjben.
Már csak az vonz, mi lehetetlen, Ragyognak kéjnapok felettem: De én keresek titkos árnyat, Ahol lelkem magába szállhat.
Magából szőjön új világot! Mindegyre szítom benn a lángot. Mélység, magasság szava lettem, Istennek lett visszhangja lelkem.
S visszhangja lett a fergetegnek, Mitől a gyöngék úgy remegnek. Fejem a Vész keblére hajtván, Vad viharének vitte sajkám.
Lángviharok zúgtak felettem, Az örök fény visszfénye lettem, Visszfénye új, dicsőbb napoknak - A régiek már haldokolnak...
Napszínen kába tündököljön, Pillangószárnyat hernyó öltsön: Keresem én a titkos árnyat, Ahol lelkem magába szállhat.
És köd előttem, köd utánam, Megközelítlen, szűz magányban: Szövöm a csodás, égi regét, Mélyeid járom, isteni lét!
S hol a szent liget árnya béfed, Új, csodaszép életet élek, Tündérsziget ölébe fogad, Álmodom boldog, mély álmokat.
Cookies on Poetry Cove