Skip to content
1790–1838

VÁGY

Ferenc Kölcsey

Volnék csak kis madár, Röpűlnék szárnyakon, El, szép hazám felé, Hű szívem merre von;

Túl erdőn, túl hegyen, Merről a nap felkél, Virúló part felett Lyánykám hol búban él.

Lassan szállonganék Mint esti fúvalom, Forró szerelmeket Csattogna bús dalom;

S elszenderíteném A lyányt zengésivel, Hogy édes álmain Képem víradna fel.

Látnám, mint gyúl felém Hullámzó kebele, Hév ajkán, hallanám, Nevem mint zengi le;

S az álomkép után Felnyitván karjait, Örömcsepp fénylené Végig lángarcait.

Mint lepke harmatot A rózsa bájölén: O reszkető könycsepp Felszívlak téged én!

S erőd balzsam gyanánt Átfolyva mellemet, Megenyhűl majd sebem, Mely most kínnal temet.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
VÁGY · Ferenc Kölcsey · Poetry Cove