Szív életemnek vitorlája,
Hajtó szellőm a szerelem;
Lobog, ha ez fuvalt reája,
S sziklán, habon rohan velem.
Felhők s vihar pályám röptében,
S míg engem e veszély körében
Ezer halál zúg itt körűl,
Sem ég, sem föld nem könyörűl.
Nem messze zöld dombok virúlnak,
Virágszagot lehell a part;
Ó ég, s ím a habok simúlnak,
Lengő vitorlám arra tart!
Te bájsziget hű Kalypsója,
Ím itt áll a vándor hajója
Szélvész után a rév előtt,
Szelíden ah fogadjad őt!