Skip to content
1790–1838

KÖLTŐ

Ferenc Kölcsey

A költőnek lángkeblében Kínos, édes érzelemmel Mely derűlet s alkony vív! Mondjátok meg, ó, mi az,

Ami búban és örömben, Kedv s keserv pillantatában Itt benn habzik, itt benn küzd, S mély titoknak fátyolában

Mennyet s poklot rejtve sző? Nékem is pirúlt az élet, Mint tavasznak hajnala, S milliom szín pompájában

Fennragyogva szállt felém. És feküdtem szép ölén, Szívtam kelyhe balzsamát, S mért hogy a legédesebb csöpp

Fájdalommal elvegyűlve Forra végig ajkamon? Röppenj, röppenj, szűk Jelenlét! Keskeny nékem e határ;

Múlt s Jövő tekintetemnek Messze, messze, messze int. Ismeretlen, szent Haza! Hol vagy, ah, rendelve nékem?

Nyugtalan szív merre vágysz?

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
KÖLTŐ · Ferenc Kölcsey · Poetry Cove