Szent énekesse Széphalomnak, Kobzod szelíd zengésivel! Engedd, hogy neked énekeljek, S édesben foly majd énekem.
Im lángra lobban szép tüzedtől, Szívem, mely tölti hangjaid, Majd öszveolvad szent hevében, És édesben foly énekem.
Kedveltje vagy te a Kegyeknek, S ígéznek bájos hangjaid, Mint amikor zöld lombok alján Epedve zeng a fülmile,
Vagy mint mikor szelid szavával Lottim szerelmet énekel S a rózsabokrokon kerengő Zefír, hallgatni őt, megáll.
Óh boldog! aki énekelhet A Charisoknak hangjain, S szent tűz miatt olvadva szíve Az esti csendben ömledez,
Kinek dalán elandalodva Ejt a kegyes hölgy könnyeket, Sohajtva omlik karja közzé És isteníti lételét.
Hangjára megszűnnek körűlte A Faunusoknak sípjai, És rózsafényben szállanak le Az Ámoroknak sergei,
Idaliává lesz vidéke, A Kellemek vidékivé, Hol szendereg virágos ágyon Paphos mosolygó asszonya.
Igy énekelsz te! Szent szavaddal Ragadj el engemet, ragadj, S édes hangokkal felhevítvén, Olvasszad öszve szívemet,
Hagyd, follyon ő is lágy dalokba A rózsabokrok éjiben, Ha csendes esti szelleteknek Fuvalma lengedez felém,
Vagy elpirúlva jő az égre Auróra a hegyek megől, S hullatja a lengő füvekre Harmatja tiszta cseppeit.
Szilágy vidékein, holott még Szent énekes nem énekelt, Majd megtanítom így nevedre Zánoknak szőke bükkeit.
Ha! szent nevedre bérceinknek Elbámúlnak Faunussai, S forrásaink nimfái, akik Lottim nevét jól esmerik,
Elandalodva dalaimra Fognak tanúlni tégedet, S megszünnek dúrva hangjaikkal Lármázni a hegyek között,
Szelid dalok fognak köszöntni, Oh lenge bükkek, bennetek, És ámorok fognak leszállni A habzó völgy virágira!
Cookies on Poetry Cove