A király nyilt kapuján
Sok lovag jön paripán,
Viadalra készen;
Hölgyeik tiszteletére
Bátran szállnak pályatérre,
Győzteseknek hírök lészen.
Vidám s ékes mindegyik,
Mert övék, jól érezik,
A választott szíve.
Fényétől szalagbokroknak
Vért, sisak, páncél ragyognak:
Gyöngéd ujjak tarka míve.
Egy van csak, ki maradoz,
Keblében égő bút hoz,
Földig gyász födé be.
Komoly, csendes üdvezlettel
Száll a pályázók között el,
S vőn kivont kardot kezébe.
Győzve küzd a bús vitéz,
Enged minden kard és kéz,
Merre csattog harca.
Szép hölgy aranykoszorúval
Int hozzá, de mély borúval
Attól félrefordúl arca.
A királyi nő felé
Karját kérve emelé:
Nem jövék kincs végett,
Rózsa légyen tettem bére,
Távol egy sír keresztére
Hogy tűzhessek hív emléket.