Egykor homályos érzetek álmain
Borongva lengett képzetim angyala,
S ömlő pataknál s berkek éjén
Éteri képek után epedtem.
Sejdítve néztem téreiden, Olymp,
A messze felhők éjjeli táborát,
S felém varázsszemek mosolygtak,
S isteni szózatokon hevűlék.
Eltűnt az álom és üresen maradt
Titkos valókért lelkesedő keblem,
Nincs égi kép, nincs lenge fátyol,
S hesperi kert s ölelő Sylphida.
Ki hozza meg szép napjaimat viszont?
Ki szenderít el rejtekem alkonyán?
Hogy lepkeként szép álmaimnak
Rózsavirányi felett lebegjek.
Hagyd, follyon, Eros, háladalom neked!
Te nyájas arccal jősz s szeliden borúl
Tündérbáj ismét berkeimre,
S Elysion mosolyog körűlem.