Skip to content
1790–1838

ÁTOK [1]

Ferenc Kölcsey

Láng vala keblemben, s ah késtél oltani lángom; Szinte halék, s tőled nem jöve lyányka segéd. Hívtalak, ah szaladál; ömlött szemem árja, nevetted, S nem hallád, Echo mint veri vissza jajom.

Légyen egész éjjel - bár csókjaid árja habozzék Arcán - mély aluvás, ó Chloe, pásztorodon.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
ÁTOK [1] · Ferenc Kölcsey · Poetry Cove