Testvére a magánosságnak, Jövel, jövel felém! S csendes tengerén álmaidnak Ringassad lelkemet,
Kedvtelve ringatódzom abban Én, más partok felé, Hol a világi bánatok nem Vérzik bús szívemet,
Hol még egyszer víg napjaimnak Képét szemlélhetem, Még egyszer eltűnt örömimnek Tépem virágait -
Mint rémlik előttem Biharnak Képe homályoson, Hol hív szüléknek karja közt a Gondot nem esmerém!
Mint rémlenek Erdély szerencsés, Szerencsés halmai, Hol szép Lottimnak karja közt a Búkat nem kóstolám!
Testvére a magánosságnak, Jövel, jövel felém, S csendes tengerén álmaidnak Ringassad lelkemet!
A felhők közűl nyájasan süt A hold fejem felett, Ott a sírhalmokon nyugtatja Szelíd tekintetét.
Sírhalmok! ah keserves érzés Vérzi bús szívemet, Ti fedtétek mély boltotokba Szüléim testeket!
Sírhalmok! a ti kebletekbe Sorvad szép Lottim is, Mint a virág, amely felette Sírjának hervadoz.
Testvére a bús bánatoknak Ne jőj, ne jőj felém, S zajos tengerén álmaidnak Ne hányjad lelkemet!
Irtózva, csaknem elmerűlve Hánykódom abban én, Kopár szirtokre vet ki a hab, Hol bú vérzi szivem,
Hol még egyszer bús napjaimnak Képét szemlélem én, Még egyszer elmúlt bánatimnak Sirom vérkönnyeit.
Cookies on Poetry Cove