Impromtü. “Mindent fontolva tégy, Kevésből sokat végy”: A bölcsek azt hirdetik.
De ha mind e mellett Szándékod füstté lett, Még több, ügyed nevetik: Mit tészsz boldogtalan?
Zokogni untalan Az erőshöz nem illik. Az ember egyszer él, Ki tudja mit cserél,
Ha szük hantja megnyilik? Itt a pohár! itt a bor! Vigasztal ez mindenkor, Ez megvívja sorosodat:
Igyál s felejtsd gondodat. “A szerelem vad tüz. Sulyos igára füz”: Ősz tudósok igy szólnak.
De ha mind e mellett Sziv s lélek rabbá lett, S egy kedvesnek hódolnak: Mit tész reménytelen?
Ha széped kegytelen S szived el nem fogadja? Vagy ha szeret is bár, De sors tőle elzár,
S messze földre ragadja? Itt a pohár! itt a bor! Vigasztal ez mindenkor, Igyál s nyugtasd szivedet,
S éltest buzgón hivedet. “Tanulj gazdálkodni, És fogsz gyarapodni”: Igy kérkedik a gazdag.
De ha mind e mellett Erszényed üres lett, S nem kél ki a vetett mag: Mit tész boldogtalan?
Fáradni hasztalan Kinnal teljes mulatság. Pénz a kor istene, Ki törhet ellene?
Igy volt, igy lesz a világ. Itt a pohár! itt a bor! Vigasztal ez mindenkor, Igyál s tágul kebeled!
Ezt kincscsel föl nem leled. “Légy bátor, győzni fogsz, S dicsőségben ragyogsz”: Iró s vitéz igy kiált.
De ha mind e mellett Koszorud másé lett, S édes Musád tovább szállt; Mit tészsz? bús panaszlás,
Könny, kérelem nem más! Ezt jobb lélek megveti; Mint félénk csatázót, Gondolat-vadászót
Minden szél eltemeti. Itt a pohár! itt a bor! Vigasztal ez mindenkor, Igyál mig tüze meghat,
S lesz bátorság s gondolat.
Cookies on Poetry Cove