Vészes éjben nyargal Toldi
A Bakonyban egyedűl,
Lova fáradt, nyughely nincsen,
Víz alatt, villám felűl,
S mindég útlanabb az erdő,
Míg átküzd, s egy barlanghoz jő.
A barlangban izzó tűznél
Ül egy férfi komoran,
Mély vonásin elszán lelke
Rémjelekkel írva van,
És mögötte nyugszik egy lyány,
Szög fejével izmos vállán.