Honvágy.

Sötét olajfák illatos hüsében Ül a bús vándor, könny ragyog szemében, S mélyen sóhajtva vissza-visszanéz! Kedves hazája tün fel képzetében,

Hajlékát véli a távol ködében, S örömreszketve nyul felé a kéz. Az esti szellő honnyelvét sugalja, Szeretti nyájas üdvezlésit hallja

A szép csalódás szellemajkain; Ujulva kél a multnak égi kéje, S vidám alakként lengedez feléje A boldog sejtés fellegszárnyain.

Szülőföldéig terjed láthatára, S békén mosolygva csendes alkonyára Édes felejtés karján ringadoz; S mint egykor ősi háza szük körében,

Első vágyási lobbadó hevében Könnyült kebellel ifjan álmadoz. De ah! sietve tündérképe illan, Midőn a déli nap halmára villan,

S dicső felséggel a nagy térre száll; Fennérzi most, mily messze szép hazája! S bár itt szelidebb ég lehell reája, A sinlő sziv nyugpontra nem talál.

Örök tavasz bár zöldel itt körüle; Ott a természet téli gyászra düle, S hegy-völgyet zord fagy, zuz, köd, hó tetéz; De ott szabad! s a gazdaglét öléből,

A földi szépnek büszke lakhelyéből Vadon berkére vissza-visszanéz. Megy a bús vándor sorsa végzetében; De él hazája bánatos melyében,

S andalgva meg-megáll minden fokon; Keservit tördelt hangokon kiönti, Keletről térő felhőket köszönti S elszenderül moh-lepte sirokon.

Borongva járdal kérkedő vidékin, A régi nagy kor roppant omladékin, Hol minden honni hőst előidéz: Kik tettikért bár nem nyertek magas bért,

Bér nélkül tudtak halni a hazáért: Azon dicsőkre vissza-visszanéz. Az élet telje bár gyönyörre inti, S biztatva utját friss rózsákkal hinti,

Kényén röpitve ösztönárjait: De tullebegve hont esdő reménye, A külföld minden bájos tüneménye Nem oltja lelke csendes vágyait.

Szakaszt is néha kellemes virágot: Csak félig érez minden boldogságot, Nyiltában hervad minden élemény; Szelid hüségért lángol indulatja:

Mi itt magát lágy készséggel mutatja, Muló hab, szinlett kegy, csalóka fény. S tovább-tovább megy, mig a czélhoz ére, Hol mind az, mit hajdan fellengve kére,

Édes valóra létesülni kész; Bár a szerencse nyilt ölébe zárja, S körültündökli a hir csillagárja, Mig szive ver, csak vissza-visszanéz.