Mely szép nemzet előtt érdemleni pályaborostyánt!
Félve a gyönge kiáll: Versenyt fut sorssal a bátor.
Emlékül ragyogok: mint küzd s győz a nemesebb vér.
Tettre-nemes verseny nagyot alkot, s edzi erőnket.
Hol nincs versenezés, nincs küzdhelye bátor erőnek.
Küzdve nyerél, s nevedet diadalban visszasugárzom.
Értem küzdni kelél: s diadalmadat hirdetem én most.
Engem erő szüle, nyer, s egyedül az birhat. Azért győzz!
Pálya futása után szépség nyújt díjt az erőnek.
Győztes lenni dicső: s lehet-e szebb czélja magyarnak?
Verseny pályáján tűnik fel a férfias érdem.
Küzdve haladva nyeré az erős e szép diadalmat.
Nemzeti dísznek ürítsd e diadalmi pohárt.
Bármi nehéz pályát sem retteg a tiszta nemes vér.
Lóra magyar! Szép pálya ragyog, ha előre törekszel.
Messze időbe ragyog emléke a nyert diadalnak.
Lóra magyar! versengve közelg nagy pályai czélod.
Küzdve lehet nagygyá az erős és férfi tehetség.
Bennem szép diadal s nem díj emléke sajátod.
A kétes pályán nemesen megvíni dicsőség.