Lyánka édes! csak egy szóra
Nyisd meg illat-ajkidat,
S mint egy hang az üdvösségből,
Ifjuló szivemre hat.
Csak kis szó, a m’ért esengek,
Még is oly nagy, oly dicső,
S szebb világba lobban által
Lelkem, a rég csüggedő.
Kérded, mily szó? Nézd a rózsa
Hajnalcsókban mint pirul;
Szűz vonzat- s örömnyiltában
Keble ily szent jelre gyúl.
Ibolyákon az susogja
A nyáresti víg lebel,
Rengve fészkén bájcserében
A madár azt zengi el.
Csillagában a teremtő
Azt írá mint kegyjelét,
Hogy küzdési szép jutalmát
Sejtse ott az árva lét.
Lyánka édes! szép jutalmat
Adhatsz még te idelenn:
Mondd a hívség-lelte kis szót,
Érted égek, mondd: igen!