Bandi.

Útnak indul szőke Bandi, Bunda vállán, s bús fején Pántlikás új báránysapka, Piros rózsa tetején;

Süvegét jó anyja vette, Rá a rózsát Örzsi tűzte, Ott viríta kebelén. Szőke Bandi meg-megállva

A hajlék felé tekint, Tán szép Örzsi a padlásrúl Lopva még utána int. Tegnap volt, hogy őt megkérte,

De csak ezt a választ nyerte: Jőj, ha gazdag lészsz, megint. Bandi jár a Dunaparton, Mély sóhajtás csak szava,

És tünődik, küzd magával, Szomorún néz tétova, Zúg a szél, a Duna habzik, Bandi szíve szintúgy zajlik;

Menne, menne, - nincs hova. Így találja őt az este, Így találja őt a vész, És előtte és utána

A vidék homályba vész. Menne, menne, de alig lát, Megfordítja hát a bundát. S fűz mögé leheverész.

A vész csattog, Bandit rázza, S rajta tölti vad dühét, Néki sujt egy forgószél is, S elragadja süvegét;

Ezzel annyit nem gondolna, Csak rózsája mentve volna, Ez furdalja csak szivét. S ím a hajnal szebb időt hoz,

S szőke Bandi talpra kél, Széttekintget, hol süvegje, Merre vitte azt a szél? S mint lenéz a víz tükrébe,

Szint egy rózsa tűn szemébe; Kis homokhant szélinél. “Szép virág te! árva mint én, Elszakadva itt virulsz,

Csók után mint Örzsim arcza, Oly szépen felém pirúlsz! Jer bujdosni, légy te párom, Míg a földet összejárom,

Míg velem majd sírba hullsz.” Így szól Bandi a rózsának, Mely víg hab közt ringadoz; Érte is megy, érte is nyúl,

S keble mint feldagadoz: Süvegét is ottan leli, Szép aranyfövénynyel teli Víztül mosva a parthoz.

“Nékem a szél is barátom, Jól kifújt, de jót mívelt, S a szép rózsa, Örzsim képe, Adta rá az édes jelt.

Majd én szerzek házat kertet, Pár lovat kis szántóföldet S ehhez még egy hű kebelt.” Így örűlve csak szivatja

A szerencse-süveget, Harmadik nap megrakodva Bizton Örzsihez siet. “Rózsám! rózsád tőn gazdaggá.

Tégy te engem most boldoggá! Vedd pártádért kezemet.” Örzsi képe fölhajnallik, S hű melyéhez zárja őt,

Atyja is megáldja Bandit, Mostan már a gazdag vőt. És a nászok és vendégek Víg robajjal összegyűlnek,

Ülni a nagy menyekzőt. Így lett boldog szőke Bandi, És hol ő kincshez jutott, Kies partján a Dunának

Majdan falú támadott; Most is Aranyosnak hívják, S szép menyecskék, fürge lyánykák Még aranyport mosnak ott.