Keskeny völgye rejtekében, Egy magányos sír tövében Ül s andalg a remete; Barna felhők tornyosúlnak,
S halk morajjal felvonúlnak; A nap búcsúfényt vete. Távolt mérő lángszemekkel Egy utas jő gyors léptekkel?
“Merre utas?” ““Messze még! A sötétlő fenyvesen túl Utam a kék hegyfokig nyúl, Azt elérni szívem ég?””
“Utas! utas! fergeteg kél; Hallod mint zúg s ordít a szél, Szállj meg kis hajlékomban; Vészre gyűlt a földi pára,
Elhúnyt már a nap sugára; Nyúgodj édes álomban.” “Boldogé az édes álom, Én e völgyben nem találom,
Messzebb vágy hű kebelem! Túl az erdőn, túl a berken Lelkem új életre serken, Hívemet ha föllelem.””
“Borzasztó az éji pálya, Vészt lappangtat bús homálya, S fendöbörgő fellegek Tűzözönben vívnak immár,
Sujt a villám, végveszély vár: Utas! útas! rettegek.” ““A veszélytől csak boldog tart: Reszket s néz hol a biztos part;
Jámbor ősz! nem félek én. Rendületlen hiedelmem, Küzdve győzök, s lángszerelmem Megjutalmaz lágy ölén.””
“Utas! útas! nézd ezen sírt: Bennalvó is lángszivet bírt, Kéjre termett lyányka bár; Ő is hű kebelre vágya;
Most kemény föld szűzi ágya, Nem szeret, nem érez már. Hány rabot tőn szép alakja! Dús kérőktől forra lakja,
S ő csak egyben egynek élt; S bár az messze harczba tére Honja hősi védletére, Hív maradt, várt és remélt.
Hajnalfényben és napeste Kedvesét könnyezve leste Állva e szirtek felett: Egykor így - vész dúl körűle.
Reng, szédül s a mélybe dűle - Szíve áldozatja lett. S a mint a vadonba’ jártam, Föllelém s e sírba zártam;
Orma zöld! itt hamvad ő! S az kit oly sohajtva vára, Nem sohajt hideg porára! Gyula, Gyula még se’ jő.”
““Ő az! ő az! Húnyj el éltem! A mit vágytam és reméltem, E szűk hant már elnyelé; Szórd villámid, rettentő ég!
Ordits szélvész, mit vehetsz még? Létem a buéjjelé. Vissza hát a harczba! vissza! Majd a föld ha vérem iszsza,
Lelkem ottfenn nála lesz. Isten hozzád, jó öreg te! - Tördelt hangon ezt rebegte - Gyula tőled búcsut vesz.””
S ment. A felhők szétvonúlnak, Víg tavaszszínben virúlnak Erdők, berkek mindenütt: Benne zajlik, s nem sokára
A nap feltünő sugára Néma sírhalmára süt.
Cookies on Poetry Cove