Skip to content
1788–1830

3. Hej violám, szép violám

Károly Kisfaludy

Hej violám, szép violám, Te csak nem is tekintesz rám, Pedig ha rám tekintenél, Kék szememben szivet lelnél.

Barna hajad simítsd hátra, Hadd nézzek én szép arczádra, Hadd nézzek rá utoljára, Búm eltemet nemsokára.

Bár csak piros rózsa volnék, Kebled felett elhervadnék; De szived nagy keménységén Fejér rózsa lettem már én.

Hej ki ne menj a mezőre, Sokat sírtam a zöld fűre, Majd szememnek bús harmatja Lábaidat megáztatja.

Isten hozzád édes kincsem! Tovább immár nem türhetem, A faluban muzsikálnak, Elmegyek én katonának.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.