Az ér mellett áll egy fa,
Szép Rózsám eljár oda:
Én is ha zöld fa volnék,
A kedves helyen állnék.
Ágimat lehajtanám,
Hogy más ne lássa Rózsám
Ha lepihen s hűtözik,
Vagy az érben megfürdik.
Ne lássa szép alakját,
Aranyháló szög haját,
Villámló tüzszemeit,
Fehér galambtetemit.
Ne lássa! mert magamkint
Örömet nem lel megint:
Én is láttam s víg napom
Érte búban folytatom.
Kalapom virága,
Melyre kis lába hága,
S a violát kebelén
Könnyekkel neveltem én.