Az én babám durczás leány,
A legénynek csak fittyet hány;
Be haragszik, ha azt mondom:
Addsza csókot szép galambom!
Igaz! sánta! de az hagyján!
Csak czipó ne volna hátán!
Még azt is eltűrném benne,
Csak fél szemre vak ne lenne.
Otthon ülő serény, dolgos,
Nappal nyugszik, este álmos,
Gombóczot főz mint az öklöm,
Ettem egyet, most is nyögöm.
Bárki mit mond, én elveszem;
Hív lesz hozzám, azt elhiszem;
Nem féltem a katonáktul,
Sem magátul a haláltul.