Skip to content
1788–1830

1. Rákosi szántó a török alatt.

Károly Kisfaludy

Miről apám nagy búsan szólt Hogy itt hajdan szebb élet volt, Érzi szívem s felsóhajtok, A mint Rákos térén szántok.

Hol Mátyás az igazságos? Te láttad őt boldog Rákos! Tán itt nyargalt hajdanában, Hol én szántok mostanában.

Mondják, itten vitéz urak Összegyűltek, tanakodtak; S ha csatára trombitáltak, Mint a sasok víni szálltak.

Eltüntek ők; Rákos, te állsz, Meződön hány embert táplálsz, Hej de magyart alig látok, S nehéz szívvel tovább szántok.

Pest-Budárul sok nép kijár, S alig érti nyelvünket már: Hej! ma-holnap a magyar szó Ritka, mint a fejér holló.

Hűs szél támad onnan felül, Zugó szárnyán sötét köd ül; Tán a por is e szép mezőn Nemes szivek hamvábul jön.

Barna leány a falubul! Hej ne igyál a Rákosbul! Magyar csonton foly a vize, Könyektül sós annak íze.

Rákos! Rákos! hová lettél? Szép hiredbül de kiestél! Fáj szivem, fáj, ha ezt látom, S hazám földét sírva szántom.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.