Idő! Jelenvaló
Létel: de Múlt s Jövő
csak Semmi. Hát van-é
kedves közöttök egy?
Jelenvaló, Jövő,
Múlt: semmi s Létel. A
három csupán tehát
kettő? - Hol itt enyém? -
Az a dicső idő,
melly boldogitana,
múlt - semmi! az soha
már vissza nem jövend.
Múlt! Elraboltatott
vagyon! sietve az
öröknek éktelen
nagy tengerébe folyt.
Többé nem pök a Chaos
öröm-világokat;
mert vége lett neki,
hogy létre változott.
Nincs lóditó erő.
a Múltat és Jövőt
melly öszvehajtaná
abroncsba - nincs Remény.
Nincs! A Chaos maga
magát ha elnyelé,
árnyékok a lehúllt
gyümölcsi is - azok;
mert ami megmaradt
még - a Jelenvaló -
egy hátul intgető
kéz tárgya: van, s - vala.
Homokja szép öröm-
napomnak a lehúnyt
(egykor jelenvaló)
idő kezén lefolyt.
Többé egy Irgalom-
kéz sincs, hogy a lejárt
órát megént oda
forditsa vissza meg.
De melly örömmel el-
felejteném setét
múltom s jelenvalóm;
csak ott virítana!
Jövő! Haszontalan
pirítsz előmbe báj-
színt, bizni nem tudó
Reményem elvakúlt.
Reája nézve csalfa vagy,
s olly képet öntesz a
Jelenre, mellyel a
Múlt már kecsegteté.
Oh, szív Reménye! ládd,
mivé tevél! Jövőm
tükrébe’ nem lelem
én szép szemed - soha!
Mégis - megölt Jövőm
felett elugranám kezem
után Jelenvalóm
a múltra: ámde élsz -!
Te élsz! miattad én
is - gyászba’; hogy jajom
láthasd, mivel leled
csak abba’ kedvedet.