. . . . . . . . “az ujjam gémberedett. Bal kézzel, ezt. A jobbal tartom a kormányt. Nagyon csikorog A szárnyakról vastag jégcsapok. A
motor, nem tudom, bírja-e? Furcsán horkol, itt bent. Szörnyű hideg. Nem tudom, milyen magasan lehetek (Vagy mélyen? Vagy messze?...)
Közel, távol üres. Minden mérőeszközöm befagyott. Az a Lessing-féle súlymérő, meg az akadémi finom szerkezet, Meg a Marinetti-inga. Gondolom
mégis magasan, mert a pingvinek nem kapják fejüket fel, ahogy ferdén sivít, hasítja a csilingelő északi fényt fölöttük légcsavarom. Már nem hallanak. Itt
nincs jel. Lent valami sziklavidék. Új Föld? Ismeretlen? Leírták? Kicsoda? Talán Scott? Strindberg? Byron, Leopardi? Nem tudom. Bevallom
nem is érdekel. Fázom, keserű, Szörnyű keserű ennek a híg levegőnek az íze - Lehet, hogy az orrom vére eredt el. Éhes vagyok... Kétszersültem kifogyott
Valami ismeretlen csillag hunyorít Amerre pislogok éppen. A fókaszelet Megromlott. Mi lehet az a csillag? Talán már... onnan túlról? Brr... Hányadika lehet?
Szerda? Csütörtök? Vagy Szilveszter? A tűzhely körül ki melegszik most, testvérkék Éneklő madarak Érzelmecskék féltett tűzhelye mellett
Madártestvérek, az emberszív Őserdeje mélyén... Halló! Halló! senki se hallja Kivert varjú-társát, engemet, itt? Az imént zörrent valami rádióm rozsdás idegén... Hallom
D. kolléga szép jelzőt talált a Banal-kikötőben, C. meg új szóvirágot fedezett fel Két rím között, a Szerelem-szorosban Jelenti a Társaság. Gratulálok!
Majd... elmondom... amit... majd, ha leszállok, hazaérek... amit itt... éreztem... csak akkor mondhatja el... ha kikerül... az utazó...
De kikerül-é? Most ezt a pár kusza sort bedugaszolom az üres borospalackba s a palackot lehajítom. Kockavetés!
Tetves gyöngyhalász, ha találja, dobja szemétre törtívű kagylót, de betütlátó tengerész kezébe ha kerül ím általa üzenem: Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik
Szélességi, a Szégyen Századik Hosszúsági S a fogatösszeszorító Dac Végső Magassági Fokán, valahol messze vidéken
És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre.”
Cookies on Poetry Cove