Szólék magamhoz: Nos, mi lesz? Felelj! A kérdésre, mely át és áthevít Valóban érzed-é a lángsugárt Amely pezsgésbe hozza véredet?
Valóban érzed homlokod felett A szellemajkak érintéseit Elbírod-é viselni a világ Legborzasztóbb fájdalmát, legnagyobb
Szörnyüségét, mely e szóban van Mind összeforrva: “Költő?!” Óh e név Nem azt jelenti, hogy talán csupán A rythmusérzék bennek megfogant
Nem költő még, ki verset írni tud S lehet költő, ki nem tud írni azt. Ő a legtisztább emberszeretet A legnemesebb ember-érzemény
Világ lelkének indulatja ő Mely lángra gyújt és elragad mikép Az egri bor, avagy Vezúv heve Elég nemesnek érzed-é magad
Elég szeplőtlen-é ahhoz szived Hogy érdemesnek tartsd magad e nagy E véghetetlen névre, mely eget Földet hasítva, mint egy égi fény
Keresztül zúg az éj sötétiben. Elég magasra száll-e szellemed Hol ég és föld egy lángfelhőbe fúl Vagy csillagoknak szende fényei
Utad szelíden meghatárolák? Ha úgy vagyon: előre! Mit törődsz E földi zajjal, mely körüldonog Röpülj a napba s fördjél benne meg
És burkolózz a felhők árnyival Aztán dalolj magadnak lángolón Ahogy szivedből, lelkedből telik S ne várd az élet szebb jutalmait.
De hogyha szíved csak a vágy viszi E szentelt csarnok oltárképihez Hogy a dicsőség myrtus ágait Rakják fejedre embertársaid
Akkor maradj közöttük és alant Akkor dalolj vakondokéneket Kimérve és tökéletes rimek Igája mellett és dalold nekik
Üres szívvel álérzeményeid, De jól vigyázz, - ne közelíts a nap Lángfényihez, mert megbosszulja az A méltatlan merészséget s lesujt
A föld porába, honnan feljövél S ne közelíts hitvány lantod megül A költő lelke égi trónusát Körülvevő dicsfénynek lángihoz.
Maradj e földön, hogyha nem tudod Megérezni szivednek lángjait És hadd viruljon kikelet virány Ne gondolj azzal, élj, s nyugodt lehetsz
“Dicsőségedre írnak költeményt”, S aranybetükkel följegyezve lész Történelemnek órjás lapjain Mig fönt az aether költőlelkei
Kiket nem ért, nem lát a nagyvilág Lenéznek rád a megvetés sulyos Tekintetével... Oh felelj szivem Mit érzel ettől, óh mit érezel
E pillanat nagyságát érezed Költő vagy-é? felelj tehát... Ne még Majd megfelel rá a jövő. Elég.
Cookies on Poetry Cove