Jut eszedbe még a hang,
Gingalang,
Szárnyaló, vad, büszke dalban
A harang -?
Tegnap volt, vagy sose szólt a
Nászharang?
Lett belőle vészharang,
Vészharangból gyászharang,
Aztán elnémult a hang.
Nász se volt és gyász se volt és vész se volt,
Tán nem is harang, csak csörgősipka volt,
Ami szólt,
Ami szállt,
Fent a felhők közt kaszált
Messze láthatáron túlig meg se állt
Nyíló nászod
Véres vészed, gyáva gyászod
Mind elázott
Két kezed hiába rázod
Nem harang ez, messzedörgő,
Nem is csörgő,
Csak kereplő
Apró-cseprő
Bánatodra rátérdeplő
Zsémbelő és recsegő és fecsegő fa,
Bús kereplő faiga
Légi hintód, régi hintód sárbasíró tajiga,
Pejparipád, csupa szeplő
Egymagadba
Vállaid közé nyakadba
Vetve gyeplő
Lekonyult füledbe tapló
Lélekrabló
Berregésre nem repül már, csak üget
Oly süket
Ez a hang
Nyekereg
Vágyad, álmod, gerjedelmed, lent a porban tekereg
Nyikorog
Ám a Föld tovább forog
Kerepel
Már az ember rajta úgyse túlsokáig szerepel
Nem prédikál, csak papol
Valahol
Csak papol és csikorog és kelepel
Árva gólya
Sava, sója
Nincs szavának
Szálljon szét a ködlepel
Jöjjön vissza a te órád, legyen újra
Istened, ne csak papod -
Volt harangod, tegnapod volt, mégse volna holnapod,
Melyre hangod és harangod, régi rangod, megkapod?!