Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni Mint a tehetősek aranytollat és cigarettatárcát Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem Adogattam olcsón, még nekem is maradt,
Gondoltam ezekből csinálok most valamit Komponálok egy szép karácsonyi korált Amit aztán majd együtt fogunk énekelni Kétszer húszévesek a régi világból
De vendégek jöttek valaki zongorázott S olyan furcsa valami volt amilyen még soha Körülnéztem s az ismerős arcok és alakok Még tulajdon házamnépe is hozzám hasonló
Visszaszaladt a képen és olyan idegen lett Mintha csak véletlenül emlékeznék az egészre Erőltetni kell hogy eszembejusson Nagyon régen volt az egész és nagyon messze
Hogy ezek itt örömet és fájdalmat okoztak Kicsit félős érzés és mégis olyan könnyű Hogy íme nincs bosszú és hála se többé Mert valahová utazni kell nem tudom hová
Ahol minderre úgyse lesz többé alkalom Csak egyvalami fájt tompán ostoba kínnal (Mint a gyereknek akitől pörgőcsigát vettek el S már húzzák is ki a boltból üres a tenyere
S néz vissza a tarka üvegre és üres tenyerére) Hogy úgy hagyom itt az egészet ahogy találtam Szenvedélyes szavaimtól senki se változott S már nem volt kedvem rakosgatni szavakat
Szólván egyszerre mindannyiunkhoz fennszóval Inkább csak úgy külön-külön búcsúzom el Ajándék-kézszorítás sebtiben pongyola módon Mint kivel zakatolva-mérgesen indul a mozdony
S néhányan lézengenek füstös alkonyi ködben Induló és érkező vonatok közt, ha kikisértek, Emlékszel Turcsi erre a pályaudvarra Összeboruló kormos boltozatával
Amitől síró vakot álmodik a kicsi koldus Látod a kerek égbolt is ennyi lett számunkra fiacskám Hasztalan keserű becsvágyad Milán, és gyanakodásod Kutass ki, nem én loptam el vajaskenyered
Valaki más lehetett mindkettőnk tolvaja pajtás Szervusz neked is Desiré hát mit csináljak Nem tudtam eljátszani a nagy komoly szerepet Ahogy tulajdon halálunk mímeltük nagy röhögéssel
Laci nem jöttél ki, neked azt izenem Egyszerű borom szőllőből volt ne igyuk mindig Azt a pántlikás pálinkás kurjongatós úri pancsot Zoltán ne bánts ne szidj nem tudtam mást cselekedni
Jól tudom én hogy nem ér semmit a jóság S rossznak lenni dicsőbb mégse ment a dolog Könnyű eset volt Bandi másnak lenni a szürke Mindennapi népnél - de lenni olyannak
Én mondom neked ez már kicsit nehezebb Haragudtál rá aki rúgdosott Imre köszönöm Egyszer Menyus rámkiabáltál úgy-e megbántad Zsiga bátyám jól esett gyermeknevetésed
S hogy megríkattalak Géza hálás vagyok érte Együttvéve sajnáltatok ha bajbakerültem S kedvesek voltatok nincsen semmi panaszom De mindez csak szó gyerekek valamit kellene tenni
Mi lesz velünk ocsudjunk magunkra eszméljetek Nem pályaudvar ez fiúk hagyjuk e mókát Nem látjátok vagy úgy tesztek mintha senki se látná Indultunk hajóval fellobogózva részeg örömben
S fittyet hánytunk ama tengerrengésnek zivatarnak Mikor százezer csónak merült a hínárba És sétáltunk nyakkendősen és cigarettáztunk S intettünk egymásnak finoman és elegánsan
Összeütődve a korlátnál a fedélzet terraszán S míg most is így lótunk-futunk és heverészünk A ponyva alatt helyeselve a szép alkonyatot Cápák és delfinek siklanak s mi füttyentünk nekik
Mintha csak látványosság volna ez a tenger De én az imént jártam a hajófenéken Miklós gyere félre mondani akarok valamit Te mondd csak tudsz te róla vagy a többiek is
Hogy az éccaka... (én rossz alvó hallottam is a zörejt) A tenger sima volt és mégis történt valami Talán valami alattomos jéghegy lehetett Az alattság régen víz alatt... nézz le a falnál
Három sor ablak eltűnt már a felszín alatt Oszkár az isten irgalmára nézz körül egyszer Nem látod közeledni a csattogó hideg habokat? Oly közel van már látni külön sok kicsi fodrot
Mindegyik fodrocska nézd csak egy friss pici arc Most született habcsecsemők és vizilegények Nem sok jóakarat ami itt kavarog Üvegszemünk nyitva és néznek ránk mereven
S nem hallod alant azt a fojtott nevetést Ami ott sustorog és zajlik tajtékos ajkaikon Hátadon nem fut végig nedvesen a nyirok Ettől a nevetéstől? - Hisz ezek azt nevetik
Hogy itt táncolnak majd ahol most áll a hajó Jaj istenem és mi csak ülünk fent a szalónban Verni félre harangot senkiben nincsen erő? Mihály a mélybe mered elködlő béna szemekkel
Valami Atlantis tornya felé hunyorog Hagyd azt a vizet pajtás rángatva könyörgök Csak föveny és kagyló és roncsok és férgek azok Algák kósza lidérce nem szikraparázs
Üllőjén csodacsattot nem kalapál Hefaisztosz S az a felhő ott fönt az alkonyi égen Amiről azt hiszed Ernő, hogy majd csak elindul Jó kis vitorla ha gyeplőt hajítsz a nyakába
Az a felhő nem mireánk néz az rokona ennek a víznek És ez a víz jön és szétnyílik és elereszt Kihúzza magát kajánul alólunk és hangtalanul Mint Sóhajok Hídja szennyes csatorna fölött
Zuhantat alá hanyatt-homlok bűzös feketeségbe... Jaj gyerekek végünk van fáklyát ide hol a szivattyú? Kortársaim bajtársaim vesztünkre hova kerültünk, Azt hittük hosszú az út és messze a part még
És majd elérünk valami új Ámerikát Most sehol semmi világ és semmi csillag az égen És semmi fárosz a parton és semmi föld és semmi öböl Hömpölygő vízgolyó lett a mi tarka világunk
S rozzant Noé-bárka cifra hajópalotánk Kormos tükreiben mit nézed Béla táguló szembogarad Igy mult el sok nemzedék és most mi vagyunk a soron Értitek értitek értitek végre ez nem afféle hasonlat
Mi csak élet voltunk semmi egyéb csak erdei fák És a fák nem nőnek az égig mint a kegyetlen szörnyű hegyek Alattunk fekete kút ólomtestünk rest kitalálni Kopoltyút és uszonyokat inkább leszáll a fenékre
Halljátok?!... itt veri már... a víz... az ablak peremét... Még pár vonal az egész... már nincs időm befejezni Egyet böffen a tenger s egy óriás buborék Pattan el... azután... azután semmi se lesz
Most még ez a perc testvérek ez a perc... bujjatok össze El az arcunkról ezt a megfagyott lárva mosolyt Most ordítsunk legalább együtt egy rettenetest Legalább az éjszaka hallja ez az elfeketülő
Nyúlós és hideg és gonosz éj hogy verje az átok Legalább ez siketülne belé égrevonító panaszunkba Amit csak a bugyborékoló hörgés fejez be mi már nem... Vagy szebb lenne talán... talán mégis az a karének
Testvérek társaim nagyszerű ünnepi dal Szörnyűséges miatyánk győzelmes és diadalmas Csengő tiszta torokból büszkeerős bariton Ez a perc még a miénk s nem féltjük a többit
Lángoló kévékkel keljen fel holnap a Nap Hallani fogják mások tenger alól messze dalunkat És minden karok zengjenek és mindenik oltár És mindegyik vallás ki hisz téged egyisten a földön
Orgonaszóval és sófárral és trombitahangon El illah il Allah és Löchó Daudi és Kirie Eleison És mindegyiken túl véknyan csilingelő karácsonyi csengő Amivel kisfiamat hívják holnap a fenyőfa tövébe
Circumdederunt me gemitus mortis Gloria in excelsis Deo Krisztus megszületik.
Cookies on Poetry Cove