Ágyuk ugattak és a golyók fügyültek,
Fejünk fölött hollók, varjuk összegyűltek,
Véres magyar virtus a nagy eget vívta,
Előre, előre!... lelkünk a kürt hívta,
Imádságos lelkem rebegte e szókat:
Verje meg az isten a pesti írókat!
Hej, te cudar muszka, az anyád csodáját!
Megemlegeted ám szittya-istenfáját!
Véres fejjel szaladsz az anyádho’ vissza,
Testedet, lelkedet aszu-föld felissza,
Szemem vérbeborul, puska-ágyú ugat...
Hej, gaz Fenyő Miksa, Ignotus és Nyugat!
Nyim-nyám embereknek nincsen itten helye
Csakha helyén szíve és szívén a feje,
Száz lelke ha volna a cudar muszkának,
Agyba veri aztat agya a puskának,
Édes szép hazámat nem hagyom elveszni,
Kéne má’ a versem Új Időknek? Ezt ni!
Rohamot fuvatnak... Szívem nagyot dobban...
Rohanó katonák... csak előre, jobban...
Ott a muszka... ott... ott... csak neki... előre...
Kiugrom hát én is... megbotlom egy kőbe,
Agyam elsötétül... kardot rántok... hörgök...
Nesze... nesze... nesztek...
Nesze Ady... Nesze Babits... nesztek, nyavalyás
Pesti ujságírók, kritikusok,
Vigyen el az ördög!