Vakító fénnyel nyirkos éjszakámba Csillárok íve gyúl ki hirtelen. Hangok... szinek... morajló ember-erdő: Tükörvilágos, boltives terem.
Egyszerre csönd lesz: hullámgyűrű indul S megtörve zúg alá a szírtfokon: - Beethoven szólal. - Egy fehérruhás lyány Négy ujja borzong át a húrokon.
Hullámok jönnek... lüktető rohamban Sziszegve forrnak - nő az áradat, Szilaj gyönyörrel, bőszülő habormon Forog lihegve és dagad, dagad...
Terjed... kiönt... betölti a világot... Vaskéz fog össze reszkető szivet - - Egyszerre egy sikoltás -: és utána Üresség tátong: csöndes és siket
Most halk kacaj kél: - vibrál, bugyborékol Aztán merészen, gúnyosan kitör! Ostorszíjak suhognak a magosban Sziszegve bomlik szét a víztükör,
Zajongva tör magosbra, mind magosbra, Ujjongni kezd el - s nyögve visszadűl!... - Fehérruhás lyány, ah, ez csodaszép volt! Halálos csönd felel köröskörül.
Fehérruhás lyány, most tovább, merészen Az elvarázsolt tengerek felett - - Nézd, nézd, az arcok égnek, összefolynak Szemek fehérje tágul, rádmered.
Csillárok íve szikraóceánt önt, Vonagló mámor árad szerteszét - - Én ismerem, én ismerem e mámort Én ismerem a hétbolygók neszét.
Egy a mi útunk: diadalmak útja Egy a mi célunk: más nem érti meg. Megáll előtte szürke félhomályban E lomha, szürke, áradó tömeg.
Melynek szivében kelt csodás derengést Zengő húron száguldozó vonód: - Ó, én is, én is járom azt az útat! Ó, én is, én is értem azt a szót!
Agyamba’ zengő tetterő viharzik: Az íj feszűl: közelg a pillanat. Közelgünk már e néphez itt, szivének Hideg tavába dobni horgomat.
Beszélni hozzá bűvösen, zokogva, Ringatni lelkét lágyan, csöndesen... - Vadúl belémarkolni, összerázni, Hogy felriadjon, mint az én szivem!
Szivük riadjon: rebbenő szemökkel Meredjenek rám öntudatlanul Zsíros szivökbe, zsiros kis szivökbe A vér rohanjon, lüktetőn, vadúl.
Más tengerekről, más vizeknek árja Süvöltve ront a szirtes parton át - - Beethoven, értlek! Tőled kell tanúlnom A szívhezszólás nagyszerű tanát.
Fehérruhás lyány, ifjuság, dicsőség! Én büszke álmom, én mohó hitem! Még egyszer fusson ujjad át a húron! Ujjongva, zúgva, győzedelmesen!...
Csillárok íve: - most már felloboghatsz; Tetszés viharja: - harsogj zúgva fel! - Köszöntlek, távol, pirkadó Jövendő, Jövel, dicsőség, ifjuság, jövel!! ...
Cookies on Poetry Cove