Ezt a pár sort röptiben vetem erre az enyves vászondarabra Amit itt találtam a Colosseum vén kövei között Írószerszám sincs nálam megteszi az ólomdarab is Kijöttem kicsit sétálni magamban a szabad levegőre
Sok hónap után először egyedül milyen jólesik a csönd Most nem akarok fogalmazni ravasz mondatokat Öreg ember vagyok fáraszt a szórend és szillogisztikai szabály S mennyit kellett gyötörnöm agyam hónapokon át
Helyes válaszokon hogy ki ne bujjon belőlük a szög Amikben megakad Messer Gaspari di Santa Croce Okos ember ez a Santa Croce de milyen vékony az ajka És még most sem tudom a szeme színét homályos az a terem
Milyen gyötrelem volt sokáig másra gondolni mint amire szeretek Talán jobb lett volna mégis inkább a kínpad amire céloztak finoman És igazán gyengéd és tapintatos szavakkal meg kell adni Mellőzve a részleteket de azért én élénken láttam a pincét
A bokacsavarót s a spanyol csikót nem való az már nekem Ó de azért talán épp oly boldog lettem volna utána Mint most hogy firkálhatok fejtörés nélkül és szabadon De kinek is firkálom most döbbenek rá hiszen ez nem tudomány
S nem tudok senkit akinek küldeném mint levelet Kepler úrral hallom bajok vannak Tübingában ezek a Protestánsok csillagi dolgokban szintén nem kedvelik a tréfát S a Dialoguson kívül is égettek még néhány füzetet
Sir Verulami Bacont Londonban senki se bántja Mégis önszorgalomból legutóbb lelkesen csatlakozott Gúnyos szavak villámaival sujtva le Copernicusra Ostoba szájhős Bacon pocsék-rossz a fizikában
De filozófiát halandzsázni tud elég szépen és ügyesen Bezzeg nem tetszett neki már akkor a pisai kísérlet Amitől ma is forog sírjában a vén szoknyabolond Aristoteles Forog mint... de talán hagyjuk egyelőre a forgást
Ebből is az jön ki hogy még gondolatba’ se tudnék Társalogni vidoran senkivel most a messze világon Ha csak Livia lányom... nem meg se látogatott Vagy talán Vincenzio örök bánatom semmiházi kölök
Nem igazán hová címezzem vén szívem dobogását Még se motyoghatok magamban mint a bolond Gyónni sem voltam azóta meg kell szabulnom Ettől az undokságtól itt valahol a lelkem alatt
Ami összefutott benne mikor odaírtam a kézjegyemet “Róma ezerhatszázharminchárom június huszonkettedikén Esküszöm és fogadom eme szent könyvön tartva kezem Hogy megbántam... és gyűlölöm... és átkozom... és visszavonom...
S eretnekségnek... és tévedésnek... s hibásnak ismerem el... S alávetem magamat... amit rendelt a Szent Hivatal Isten is úgy segéljen... Szóról szóra... fentnevezett Galileo Galilei” Nem nem hagyjuk ezt homlokom hiába rázom és gyömöszölöm
Ebben a hangnemben senki nem érti beszédem Aki él és élt valaha és megszokta a szónoki formát A tiszta vita bölcs és hagyományos keretét Jaj nincs senki társam ehez immár akihez jajszóval jajongjak
Nem is szó csak dadogás és vén szememből a könny Oh jaj csak te vagy már énnekem süket és néma Megnemszületett Ki nem is sejted még önmagad távoli szép unokám Messze századok multán aki rothadt csontjaimon
Illansz tova fürgén könnyű gépparipán Hát ide hallgass mert teneked szól e kusza pár sor. Ha leírtam elrejtem itt számodra a kövek alá Vedd kézhez majd mikor eltakarítod ezt a romot
Hogy ide építsd a szép Embersas isteni fészkét Unokám te édes testvérem pajtás víg cimbora drága barát Ismerős nekem már egyedül csak te itt e világon Ugye ismersz ugye látod ugye tudod mi fáj nekem itt
Miért nem tudom én megmagyarázni ezeknek Hogy miként vág össze amit tettem a Tett és amit szóltam a Szó Ugye érted ugye hangod e hang ugye nem kell ez írást Villámló szikrakövét lelkemnek szőni szonettbe
Zegzugosan ahogy pattan úgy kapja el könnyű szíved Ugye így lesz nálatok is ugye nem lesz ennyi teher Be jó társalogni veled máris könnyebb a lelkem Be nem szól vissza szavad s ha szól majd már nem hallja fülem
Visszhang aki vagy időben a sápadt Neptunuszon (Jobb már nekem szólni süket falhoz mint fülhöz mely érti de rosszul) Ó miért nem nyujthatod át az Időn testvéri kezed Miért nem rántsz át ezen az árkon odaát jobb lenne nekem
Otthonosabb igazibb egyszerűbb és helyesebb Én képzeletemben úgyis gyakran járok már tifelétek Nyelveteket tanulom s megszokom uccáitokat Lassú már nekem a hintó ami vár rám a Tiberisznél
Hogy villájába vigyen Toscana jó hercege innen Öreg vagyok én nincs időm türelmetlenül topogok Iszákom üres oda becsületem nem kellek a kornak Küldjetek át értem egy olyan gépmadarat
Ami van nektek vagy üzenjetek sok tengeren át Azzal a kürttel amit mindenütt hallani mindig Bolond és bölcs egyszerre hallja nem tudom mi a neve Vigyetek el innen rosszul érzem magam itthon
Szidnak engem és fenyegetnek és figyelnek az öregek S a fiatalok azt mondják hogy rühes és gyáva vagyok Ott kellett volna gebednem szerintük tömlöc fenekén Vagy száraz bőrömet máglya felett pörköltetni ropogva
Egyik a Szent Téboly másik a Józan Egészség Kifordult szem és alattomos és ostoba szürke mosoly Könnyű nekik mit bánják ők mit hoz a holnap Csak ma legyen friss tyúk cifra zsoldos szajha szerető
S könnyű Neked is tudós unokáim ott a jövőn túl Te már tudod amit én nyugtalanul állítok csak Hogy mindegy úgyis most egyelőre pár századon át Nem fontos ki forog mi forog s mitől dagad és száll le a tenger
Hasztalan és szép színpadára a csillagos égnek Dübörögve húzzák le a kárpitot és a redőnyt Kezdődik a régi és mindig új hajcihő idelenn Lám csak a burkus egy fuvolát fú tegnap óta a frankkal
Henrik markába röhög tudja hogy hamis a hang Mit bánja ki bánja e hős és nagyszerű tornán Mely e világnak új Sándort és Cézárt adott kegyesen Távoli napok és bolygók dolgában mi igaz mi nem igaz
Fáradt vagyok én pajtás jó lenne pihenni nekem No adj nekem kis helyet ott ahol ülsz hadd ülök le Tartsd ide a füled nézz körül senkise hallja Gyorsan megsúgom az igazat hisz tudod úgyis
Szükséged nincs rá de én hadd könnyítek magamon Hát persze hogy úgy van hát persze hogy mozog a Föld Hát persze hogy szent eskümből egy szó sem igaz Hát persze hogy nem nekik hogy nekem volt igazam
S csak kezem írta alá azt a gonosz kutyabőrt De most hajolj még közelebb és tudd meg a titkot Nem is a kínpad s nem is a máglya ijesztett Hajladozva mélyen bűnbánón és becstelenül
Ó volna bár máglya lángolva elégni fölötte Láng magam is Élő Szellem Ifjúság és Jövő és Szerelem E pörgő rohanó Földön ha volna érdemes élni Érdemes élni lángolni a lángnak a Szépnek a Jónak
De érdemes-é? Pajtás hát persze mozog a Föld De nem nekem ám s teneked se csak a kapzsi pimasznak A tökfejőnek aki vígan száguld vele s el se hiszi
Bár állna meg és dőlne dugába és omlana össze...
Cookies on Poetry Cove