És kérem, a poéta egyszer Egy lányba szeretett beléje: Mivel szerinte a leánynak Vulkán-tűz égett a szemébe.
Mivel szerinte a szemébe Május forró viharja égett: - S fehér szoknyácskák suttogása Töltötte bé a messzeséget.
És nézte, messziről sokáig - Bolyongva eltünő nyomába: De szólni nem mert a leányhoz, És szólni nem tudott, hiába.
Mert a leány előkelő volt, Míg a poéta senki, semmi: “Tehát” - gondolta a poéta, “Tehát gazdaggá kéne lenni”.
A gazdagsághoz persze pénz kell, A pénzt, azt ingyen osztogatják: - Kár, hogy kinek van már, csak annak: Ezt másképp úgy hívják: kamatláb.
Kinek még nincs, próbál szerezni, Ezt úgy hívják, hogy: pálya, pálya. És abból áll, hogy minden ember Amit csinálhat, azt csinálja.
A poéta is hazament hát, Kötetnyi verset írt meg ottan: A szerkesztőnek küldte őket És aztán éhenhalt nyugodtan.
Később a versek is kijöttek: És lett belőle szörnyű lárma, “Expresszionizmus”-t emlegettek, “Új iskolá”-ról szólt a fáma.
Továbbá jött egy ifju stréber, Ki abszolvált poétikából: Ez könyvet írt felőle gyorsan, Amelyben mindenről “beszámol”.
A könyvben az volt, hogy a versek Egészen újak: “felfogás”-ban, De tűz, erő van bennök annyi, Amennyit nem találni másban.
Továbbá ő reájött arra, Hogy panteista volt a költő: - Az nagy dolog, a panteizmus, Csudálja három emberöltő.
Végül tehát kimondja bátran, “Uj korszak”-kal állunk mi szembe; - És mindenfélét még: a többi Valóban nem jut már eszembe.
A könyv nagyon szép volt: a tisztes Professzorok mind hasraestek; Az Akadémia találta A pályadíjra érdemesnek.
Ezért oszt’ tanszéket kapott az Ifjú az univerzitáson: Ott tizezer forint a gázsi, Lakbér külön van, kérem’ásson.
Mikor már rendbejött egészen És minden dolgok megfeleltek: Megtudta lakcímét a lánynak, Kit a poéta énekelt meg.
A leány elég jó színben volt még, A versekkel meg egybevágott: Kis képzelettel bárki még úgy Foghatta föl, mint egy virágot.
Házasságuk elég boldog volt: Aminthogy meg is érdemelték. - Két gyermek származott belőle, Ezeket szépen fölnevelték.
Az egyik mérnök a vasútnál: - Már főnök is lehetne félig: - - A másik az irodalomban Árul el hajlamot, beszélik.
Egy újság némi átirással Már két verset közölt le tőle, Az apja tanittatni fogja, Talán valami lesz belőle.
Cookies on Poetry Cove