Almafa

Forduljon el, aki szégyeli magát, Most elmondom az almafa dalát. Ő tehet róla, mágus Aladin Hogy együtt voltunk s nevettünk valamin.

Egyszer csak intett, bókolt hevenyén - Láng csapott fel a szoba közepén. Bókolt, intett és visszahullt a láng Gyökeret vert a deszkapalánk.

A szőnyeg, a szőnyeg, pezsgett, mint a hab Almafa állt a lámpa alatt. Ember kérdez, almafa felel - De ezt már inkább szóval mondom el.

Almafa, rázd meg fürteidet, Kint süt a nap, horpad az ablak Odakint összesúgnak a fák - Almafa, almafa, almavirág.

Almafa, rázd meg fürteidet! Almavirág, ki látott havazni tavasszal? Hajamra hullott lepkeszirmod Hajamra hullt, kezemre szállt, -

Mi van mögötted, almavirág? Almafa, rázd meg fürteidet! Almavirág, ki látott havazni tavasszal? Almabogyó, de fehér, de habos a húsod

Síma héjja tenyerembe símult - Almabimbó, bimbó, almagerezd Elgurul, fogd meg, ne ereszd! Almafa rázd meg fürteidet!

Almavirág, ki látott havazni tavasszal? Almabogyó, de fehér, de habos a húsod. Mondtam almafának, nincs egyebed? Csodálkozva nézett rám, nevetett.

Almafa, almavirág, almabogyó Mit adhat almafa mást, te bohó? Almafa nem, de te csodafa is vagy, az ám! Terem rajtad, ami semmi almafán.

Aladin mondta és ő mindent megokol Hogy gránátalmát rejtegetsz valahol. Almafa, mért rázza lombod a dac? Megharagszom, ha valamit letagadsz!

Megharagszom, megrázom, széttárom a lombod, Eltöröm ágaid, ha meg nem mondod. Ember haragszik, almafa hallgat Aki még álmos, forduljon a falnak.

Almafa, szertezilálták lombjaidat Almavirág, szellő szétfújta a szirmod Gránátalma, belédharapott valami Langyos habocska buggyant az ágra.

Almafa, rázd meg fürteidet, Almavirág, ki látott havazni tavasszal? Almabogyó, de fehér, de habos a húsod! Gránátalma, belédharapott valami.

Addigra este, lusta este volt Ezüstfelhők közt hegedült a hold. Ő tehet róla, mágus Aladin, Hogy együtt voltunk s nevettünk valamin.