A lapda

Lelkem testvére te nehány elszórva a messze világon Kapd el a lapdát íme itt dobom és messze hajítsd el Harmadik testvérünknek adja tovább és dobja keresztbe Szép tüzes lapdáját gondolatomnak amit a szavak szárnya röpít el

(Még így is a szó a nyelvek bábeli zűrzavarában Messze repül messzebb min az ostoba ágyúgolyó Play-ready s már pattan is koponyámról a derék lapdaverőről Odasüss ott szeli már fütyörészve aranyos levegőjét

Ennek az édes és fanyarul üde április végnek Most szállt el éppen a parlament kupolája fölött Most a Balatont hagyta el s a Vág völgyén átkelt a határon Osztrák havasok dermedten és gőgösen merednek utána

Már az Alpok fölött nyilal át alatta teuton erdők Emitt csillog a genfi tükör az ott Potsdam a berlini uccák Nagy tömeg feketéll élteti Hitlert és szidja az istent Amiért valamikor akkorára tervezte a földi vidéket

Hogy elfér rajta és megterem más is mint a bolondok Boltok palotája üvegből hol rendes rekeszekben Mint a darázsfészek kockái között ül egy furcsa bogárfej És sző valamit valami Rögeszmét makacsul és elkeseredve

Amit százszor széttépett már és szertefújt az a Világos Értelem ami árad a Napból és Életnek tudja magát Csak tovább lapda csak magasabbra innen már lát közeledni Testvérem szép okos szeme ismerős hunyorítással

S jelzi hogy tudja jól mit gondolok erről szólni se kell Csak dobni a szó lapdáját s már pattan vissza a válasz Hogy így van ez ám Odaát is tengereken túl Minden nemzet és minden nemzedék kezdi a táncot előlről

Ezt a kállai kettőst mint akit tarantella csípett meg Aztán szédülve megáll s hallgatja szájtátva a hordón Ordítozó felcsert aki majd ellátja a baját Ördögöt űz és ráolvas békaepét és cinegemájat

Szavak hüvelyét amiknek értelmét már senki se tudja Csak mi nehányan de minket senki se kérdez S mi nem felelünk mi ráérünk mi tízezer éve Őrizzük a Szó Velejét azt az ősi Jelentést

Ezt a Grál-madarat ezt a szárnyas igét ami szálldos Ezt a lapdát amit Tér és Idő nagymessze ködéből Egymásnak hajítunk csak a Lélek hadseregében Szolgáló tízezeréves párezer régi lovag

Jaj nekem jaj neked testvér mondd már te se bírod Mostanába’ megint börtönöd sima falát Ezt a palackot amibe belégyömöszölt a gonoszság Mint ama szellemet ott ezeregyéji regében

Aki a végén már fogytán lévén türelme s reménye Átokkal verte azt is aki egyszer majd kiszabadítja Pajtás állj meg egy percre ereszd el a lapdaverőt Nem kellene mégis odavágni egyszer kellősközepébe

Csak így puszta marokból ahol legsűrűbb a rajzás Ezt a lapdát ezt a kimondott Szót ezt a kézigránátot Ahelyett hogy kecsesen egymás kezibül kapkodjuk ügyelve Mint a bűvész nehogy kárt tegyen valakiben

Odavágni bizony a nézőtér sarkába ahonnan Úgyse figyelnek ránk nem érdekli őket a játék Odavágni hadd robbanjon hadd legyen nagy riadalom Hadd kapják fel a fejük riadtan égremeredve

Talán észreveszik amit mi rég látunk innen a hegyről Hogy mialatt ők a kuruzsló rekedt torkába figyeltek S játszottak urat és szolgát és hősi lovagi tornán Sisakosdit és jelvényes cifra maskarajelmezt

Kötve karóhoz ebet “szentséges nemzeti önzést” Ázsia pusztáin szörcsögve dagad fel Valami sárga habarcs a Jangcekjang medreiből Szennyes buborék huppan a nyikorgó deszkafalon

S bütykös és vézna lába alatt a páriadögnek Süpped a rizstelevény kérges fekete földje Árad az ár és jajgató falvakat hurcol a hátán S a Nagy Fal repedéseiből buggyan a sárga leves

Mint kelevényből a genny (mert beleszúrt a fulánk Kis japán katonák kardhüvelyéből) Hömpölyög és csapkod és sírokat szaggat a földből Ferde szemek nézik ámulva Dzsingisz-kán nyilait

S Tamerlán országa alatt rengeni kezd a talaj Hátha ez az egész habarék egyszer már (fordul a szél is) Nem a Csendes tenger partjainak lódul nagy tömegével Visszazúdul és hátratekint s ámulva megérti

Hogy a Kaukázus szorosain s a Kaspi tenger partjai mellett Szabad az út ismét mint a tatárok napjaiban Jaj nekem és jaj neked testvér hadd el kár a beszédért Jobb lenne magunkra gondolni Mont Salvatra és Araratra

Majd ha leszáll a vízözön s ormuk kibukkan az árból Jó lenne nekünk valami bárkasziget Hogy legyen ahonnan újra bocsáthassuk ki azt a galambot Építsünk gyorsan egy rettenetes nagy Zeppelint

Melynek utasa meztelen puszta Lélek lehet csak Meztelen lelkek a motornál meztelen lelkek a kabinokban S a burok tompaezüst selymén meztelen lelkek dideregnek Mint ama szürkén sejlő vizén az alvilági folyónak

Jöjjön mindenki velünk kinek nincs veszteni többé Úgyse egyéb vagyona mint puszta lelke e Földön Városok uccáin hurcolva megalázott tetemét Teste megunt terhét korbácsolt idegeit

Agyvelejét a Lélek drága edényét rázva dühödten Hogy megszülje számára a kor nagy Gondolatát A Megváltást és a Megoldást hogy holnap mit ebédelsz Miközben házak és boltok maradnak el háta mögött

“Ezen üzlet feloszlik” és “Megszűnik” felírással Én magam is testvér gondolok már néha ilyenre Homlokomon kiragasztom a kék papírszalagot “Ezen üzlet feloszlik” mást nem tudok én se

Mondani ennek a kornak tán erre megáll a vevő Olcsó kiárusítás jóízű dögszagát szimatolva Meghal az én testem testvér elpusztulok s nincs más Végszavam és végrendeletem megmaradt vagyonomról

Mint amire egykor iskolakönyvem tanított Mérjétek ki húsom csontjaimból főzzetek enyvet Másra úgyse tudott használni ez a világ Kapd el a lapdát testvér és hajítsd ki az űrbe

Én már nem kapom el ez volt utolsó ütésem Szép tüzes emberi szó új bolygója a Napnak Kezdjen valahol valami új pályafutást