Skip to content
1880–1918

VIHAR ELŐTT

Margit Kaffka

Eredj hát, hogy ne lássalak soha! Fellegbúvó csillag majd elvezet. Hogy villámlik! Zivatar lesz az éjjel! Ne várnál mégis?... Nem, nem! Csak eredj!

Míg nálam itt időztél, más tanyákon Mulasztottál más, édes perceket, Szegényebb lettél. Kergesd hát, utólérd! Csak vissza ne nézz! Csalj meg, elfeledj!

Egy szót se mond! Köszöntöm azt az asszonyt! Pejkó, nyugodj! - Mit akar ez az állat? Hozzám nyerít? Szoktasd el a kezemtől! Mér tudna jobban emlékezni nálad?

Ez dörgés! Menten elered a zápor, És hogy jutsz át, ha a patak megárad?... Az ablakom majd utadra világol, Csak menj!... Ne hidd, hogy meghalok utánad!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
VIHAR ELŐTT · Margit Kaffka · Poetry Cove