LEGENDA

Hallga csak! Mese szól. Ganges-parti nádban Ősbozót regélte, fehér éjszakában Ingó holdsugárnak. Parti szél hallgatta, röptiben elkapta,

Ingatta-lengette, valahol elhagyta, Mikor belefáradt. - Sugaras hajnalán az öreg világnak, Mikor ifjú földén még istenek jártak

És virult az Éden, Bűbájos csoda állt, szent paradicsomfa, Ágas-bogas, ékes gyümölcsbe borulva Az öröm kertjében.

Szólt Bráhma: E fában kedvem telik nékem, - Áldással megáldom, malaszttal tetézem, Oly igaz, mint élek. Lelket csókolok rá. Leszen a termése

Élő csodagyümölcs, - osztályosa, része Szívem melegének. És lőn, amint mondá. De hogy tovaszállott, Ott terem a másik, az ősgonosz Átok,

A sötétség atyja. Éles tőrt von elé, s csak úgy tréfaképen A sok érző lelket elmetszi középen S otthagyja kacagva.

Hogy a hajnali szél a lombot megrázta, Félgyümölcs, feleszív széthullt a világba, - Viharos pusztákba. Hangos lett az Éden fájdalmak jajától,

Félszív a felétől messze került, távol S lett elhagyott, árva. Azóta mindmáig nem szűnt el az átok, A vihar még egyre járja a világot -

És bár ázva-fázva, - Csupa gyászos lélek temetné a gyászát, Csupa társtalan szív keresi a társát, Sohasem találja.

Olykor némelyikünk ujjongva fölérez: Véletlenül illik néha fél a félhez, Találomra épen De valami mindig hiányzik belőle,

Fölébredünk tőle. A mi álmunk dőre, Messze van az Éden!