Skip to content
1880–1918

FÉNYBEN

Margit Kaffka

Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké, Hogy elmúlnak mind a derűs napok, Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak, És ősz fejemmel magam maradok.

Zörgő avarban, ködös alkonyattal, A darvak búcsúzása idején Ráérek majd jövők titkát keresni, S borongva sírni emlékek ködén.

De ki töpreng édes tavaszi reggel Fagyos pusztákon, hulló levelen, - Mikor csillámos, szőke napsugárral Végigragyogja útját a jelen...

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
FÉNYBEN · Margit Kaffka · Poetry Cove