A Jézus meg Péter nagy fáradottan
Szállást kértek estennet egy majorban.
Ám kérleli az asszony: "Nincs helyem!
Nehéz órám megjő ez éjjelen.
A ház kicsiny. Zokon ne vedd, uram!
- Messziről jöttök? - A pitvarban van
Friss szalma. Azon elnyughattok épen!..."
És megköszönték az Isten nevében.
Éjfél előtt hördül nehéz nyögés.
Neszel Péter: "Segítsd uram a jámbort!"
"Eredj Péter, nézd meg milyen a hold?"
"Kinn jártam, uram, vérszín tűzbe volt."
"Fordulj be hát! Még nincs itt az idő;
Gyujtogató, ki most világra jő."
Éjfélkor hallik panaszos sirám.
"Tedd, hogy megszabaduljon már, uram!"
"Eredj megint és nézd: a hold milyen?"
"Nézvén - késformát vélek látni benn."
"Fordulj be hát! Még ez sem jó idő!
Embervért ont, ha most világra jő."
Éjfél után szörnyü jajszó üvölt.
"Uram, segélj! Uram, nem hallod-e?"
"A holdat Péter!"... A hold tiszta már.
Felhőtlen égből telt, fehér sugár. -
Most megbékél az Isten és a nő;
Ember születik. Betelt az idő!
És enyhe, szent csöndesség lőn a házban.