Skip to content
1880–1918

ESTE

Margit Kaffka

Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem? A nagy csodaváros kapuja kitárva, Ketten suhanunk át utcán, tereken... Majd ránkborul, tudod, az este bűbája,

Majd hull az eső, halk, üde, tavaszi, lágy, És ingerel, szédít, pihenni se hágy, Száz törtszínű fény libeg a vizes úton, Suttogva, zsibongva jő nagy sokaság,

Az illatos ködben ezer kusza vágy, Az alkotás üdve is megszáll, óh, tudom, Csak te velem jöjj!" Felelt az asszony: "Én megyek, igen!

Szükséged van rám, és szeretlek, érted? Egy kis szobánk lesz az emeleten... Majd gyorsfőzőn csinálom az ebédet. Aztán meséket mondok halkan, lágyan,

Ha kályhatűz lobog az esthomályban. Égő fejedre úgy símul kezem; Az én ujjamba' gyógyító bűbáj van, Halk zsibbadás beszédem dallamában...

Te majd a terveidről fogsz nekem Suttogni csendesen."

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
ESTE · Margit Kaffka · Poetry Cove