Szőke buza között pipacsos kis kalap, Hiába süt a nap, - árnyék van az alatt. Sétál a kisasszony komlóba, buzába, Lengő a ruhája, pipacsbokrétája.
Nézi Csere Jóska: Ej, be szemrevaló Picike cipellő, - szűkráncú viganó! Hogy libeg, közeleg ott az árokszélen! Idetart, itt terem... Cseng a szava: "Kérem,
Maga talán olyan - falubeli legény? Nem lelem az utat, úgy eltévedtem én. Mutassa meg merre! Vagy inkább - vezessen! Ilyen nagy mezőbe sose jártam Pesten."
Szőke buzaföldön lemenőben a nap, Szőke lány hajárul lekerül a kalap. Gyenge, puha szellő játszva bomlik vele, Pipacsbokrétának hullong a levele,
Rebben a fürjmadár nád megett, sás alatt... Egyszer csak a legény visszanéz, elmarad. Hangos szavú rigó csúfságra jár véle: - De belenéztél a kisasszony szemébe!
Kacag a kisasszony: "Ej de messzire jár! Széles ez az árok! Átsegít, ugyebár? Köszönöm, köszönöm! Már jól van! Eresszen! Ilyen erős ember nincs az egész Pesten!"
Megeste a tarlót gyöngy estveli harmat, Csere Jóska hallgat, - szegett fővel ballag, Szemügyre vesz minden útszéli virágot, - "Lám, egy se törik le, amire ráhágott!
Több kárt tenne benne fiókmadár lába -" - És indul utána, - és lép a nyomába. Útszéli virágot tapossa azér' is, - Ki szánja? Ki bánja? Így pusztulok én is!
- A kisasszony szava mesemondás, álom: - "Sohase volt nekem ilyen szép virágom, De nem is lesz többet! Nincs is hol keressem! Vadkomlót, pipacsot nem árulnak Pesten."
Megeste az utat sírószemű harmat, A legény is csendes, a leány is hallgat, Nyugtalan fellegek bomolnak az égen, Valami bús nóta szól a faluvégen, - -
Felnéz a kisasszony gondba, gondolatba: - "Rojtos keszkenőjét vajon kitől kapta? Lám, van aki varrja, - lám, van aki szőjje! Szépséges, hűséges barna szeretője!" -
Csere Jóska szeme odatéved lesbe: - "Hej, azt a virágot vajon kinek szedte? Van akinek adja! Van akit szeressen! Sok cifra uraság azon a nagy Pesten."
Cookies on Poetry Cove