Ha akkor ő messze Keletről indult volna felém, S én napnyugat idegenéből sietek, - hívást hallván, És találkozunk vala a tenger lakatlan, szép szigetén, És másnap, éltem csúcsáról, e fűszeres máglyáról leszállón
Nyújthattam volna kezem: "Örökre köszönöm neked!" (És nem mondja nevét és nem mondom meg nevemet,) Úgy megyen el, - köd utána, - sohase hallatja hírét, - Az előttem, utánam volt nőket, profán ügyei visszáját,
Asszonyvadászó módja sok széltibe-hírelt fogását, Ha soha nem tudod meg, Maradt volna egy kevesem; nekem már holtomig elég. ...Hajdani, akkori képmásom, babonás lágyviasz-tetem,
Mágiás iraló-szer pihen valami fiókja mélyén. - Egy ideig, tudom, rányitotta néha a zárat, Mosolygó kis bosszusággal kiváncsian föléhajolt, És játszva karcolt egyet a kicsiny viaszk-szíven,
Tréfából ölelésre nyitotta a tehetetlen két karját. Vagy tinta-pocsolyába hurcolta a szegényke lábakat. - De már oly rég nem, - már sohase nyílik ki az a fiók! Feledte, - felé se néz. Néhány új bábuja van.
Mi lesz velem már? Olyan régóta nem is fájt istenigazába a szívem. Ó, lehet nekem a világba még örömem!... El fogok menni egyszer a Campagnákra, bizony!
S egyszer meglátom a fjordok vizét, addig meg nem halok! Nekem bizony van szép kisfiam, ragyogószemű, okos, erős! És néha el tudom hinni, hogy amit mívelek, érő! - Ó, kedves, csinos holmikat lehet szerezni a pénzen.
Könyveket írnak az írók! - van, aki fest színnel, ónnal, És örülhet az ember, hogy rózsállnak szép, alkonyi egek. - Engem még meg is kívánnak itt-ott, és nem az utolsók! - És emberek, a javából, mondják: - bízni lehet baráti kezemben!...
Haj, világ, - drága világ!... - Egy gödröt ásni, - beléfeküdni - és magamra szórni a földet!
Cookies on Poetry Cove