Szemén a pontos ősi szemüveg levette most s mig François balrament hogy visszahozza rajzát hol Lübeck főterén árvul az ó parlament
ő jobbratért s unottan szólt: kapus bús vendégemnek megint nincs dohány s érezte hogy nő rossz lábán a vad hus és tudta, megint megcsalá a lány!
Szemén megrezdült ám a pilla most s kék fénnyel telt meg a polgári hajlék és szólt: kedvesem, vegyen villamost és vigye vállát melyre sírva hajlék
Cézár Birotteau szívedből kimosd!... S félóra mulva: pincér, szivarost! Ó, hagyj Uram még igy feküdni hasmánt csak egy kicsit és jöhet a fuszekli
A számtantanár bús szemét te szedd ki s torkát szorítsa össze jól a vaspánt Ha jót is mondok, azt mondja nem áll! és néki mindig piszkos a füzet
szünet ha jön vigyázóval üzet miatta szenved itt egész Revál Hozzád esd a gyerek fölnyujtott ujja Add hogy legyen nehány szines skatullya
padomban s ő ne kérdhesse: mi az? Add hogy a leckét a diák jól fujja és címez minket és ez a cim az, hogy: mars helyedre ostoba pimasz!
Ó hol vagyon a régi kelta már Aki e fánál mely vadul kereplett A hősi korban egykoron szerep lett S amely fából egy megveszett tanár
Papirost gyártott ó a vad szamár! Címed öcsém hogy engem meglepett Nem tagadom, de Múzsám még e leplet Letépi mert ó tudd meg hogy ma szár-
S virágtalan száll füstöm, ó de Vác Dutyijja őrzze testedet s sokác Dalok ringassák füst helyett a kósza Gondokat el! Milyen alakiság!
Cigarettámnak füstje szép kis ág Lombjai közt egy halovány kabóca Drukkoltam, s szólék: „Szent Konstantin, ápolj! Tedd, ne hijjon ki Szemere Elek!”
Ő szólít mégis erre felkelek Mért vagy oly messze ó Konstantinápoly S keblemben mint berekben kele vész Szivem zajdult mint bukaresti banda
Őrült leszek „A luk ha festi randa” Mondám s aztán: a gyerekben kelevéz Boldog diákkor, melyről ama Salmon Müvéből annyit olvasék mig malmom
Zakatolt, s szólt: csiribiri fitty Szinház volt ez, szinház, Beregi eridj tanárom ellen kezedben horoszkóp S vágd kupán: ő egy vérszivó gonosz pók
Cookies on Poetry Cove