PÁRBESZÉD

Szép proletár, hova mégy? No fiam, nézd, állj meg a szóra! Nem fogsz úgyse becsapni, minek tartasz föl utamban! Áll, jaj, a drága üzem, jöjj, dolgozz, nagy fizetést kapsz! Öntudatos munkás, amig él, nem tör soha sztrájkot!

Öntudatos munkásról szólsz s az csak te magad vagy! Én magam-é? Nem társaim tettek-e öntudatossá? Társaid eljönnek munkát könyörögni maholnap! Majd mikor eljönnek könyörögni, velük jövök én is!

Gondold meg, hogy az asszony vár az üres fazekakkal! Eddig is úgy várt, színig üres fazekával az asszony! Kölyköd is elpatkol, már most oly deszka-soványka! Arra felelj, mért vékony, hogyha töröm magam érte?

Visszaveszek mindenkit, tégedet újra kidoblak! Együtt tettük le, föl is együtt vesszük a munkát! Járhat a szád, egyedül csavarogsz majd éhen az uccán! Biz egyedül, kereken tizenöt millió proletárral!

Látom már, te valál üzememben a fő-fő uszító! Én, mikor én s amikor nem, akkor a másik, a többi! Még tréfálsz, te bitang? Besoroztatlak katonának! Éppen jó, katonáéknál kell most agitátor!

Elvetemült uszitó! Fegyházba vitetlek azonnal! Torkodat, ejh, használd, mielőtt a kötélre kerülne! Igy sietett el a burzsuj a rendőrségre haraggal, hozni a csizmás andrisokat, hogy a drága üzembe

sortűz hajtsa a munkások seregét haloványan s elsietett proletártestvérünk is, hogy a géppel megfontolja, miként vihetik vérszín lobogóval társaik ősi ügyét a cipész szakmában is addig

bérletörés ellen harcolván béremelésre, míg okulón eme harcból is belátja a többség, hogy csak az öntudatos proletárok diktaturája vethet véget a burzsikizsákmányolásnak örökre.