Skip to content
1905–1937

MUNKÁS

Attila József

Tedd le kissé a szerszámokat Engedd szabadon szívedet acélhomlokú barátaival Sok mindent akarok elmondani elfeledett testvéreidről, akik a vén fák gyökereit betakarják Hová melegen búnak a kígyók, isznak a csillagok szelíd tejéből, aztán szép halk énekbe fognak

Árnyékképük is kicsúszik a félős gyerekek álmaiból - Sápadtak azok és meghalnak, mire az ég tehene megérkezik bő, meleg ajándékkal. És elhoztam én a madarat is, hisz te akartad Egyszerűen akarok szólni, hisz te akartad

Mindent, amit megérintettem, odaadok a kezeidbe, Mindent elmondok, amit előtted elhallgattak.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
MUNKÁS · Attila József · Poetry Cove